Klasszikus fröccsfajták:

 

Nagyfröccs (hajtás vagy húzás): 2dl bor, 1 dl szóda

 

Kisfröccs (rövidlépés vagy fütty): 1dl bor, 1 dl szóda

 

Hosszúlépés (tradicionális magyar limonádé): 1dl bor, 2 dl szóda

 

Házmester: 3dl bor, 2dl szóda

 

Viceházmester: 2dl bor, 3 dl szóda

 

Maflás: 5dl bor, 5 dl szóda

 

“Csattos” (kristályvizes üvegnyi): 1l bor és fél liter szóda

Magyar angol (tripla nagyfröccs): 6dl bor, 3 dl szóda

 

A Cserszegi Fűszeres könnyű, intenzíven illatos bort adó szőlőfajta, ami ortodox borhívők szerint éppen ezért a sátán találmánya, olyasmi, mint Lars von Trier rajongónak a Négy esküvő és egy temetés. Az ember életében a borszeretet második fázisa ő, tettestársával I. Olivérrel. (I, nem első), illetve a Kapu maga, hiszen az első fázist elhagyva, ami az olcsó legyen és édes, mivel berúgáshoz lesz, egyszer csak megjelenik, a nem igazán szeretem a (száraz) bort, de őket (a Cserszegit és az Irsait) igen.

Nem könnyű most sem az írónak, sem az Ezerjónak. Az Ezerjó egy karakán, markáns savú, nem túl testes, diszkréten gyümölcsillatú fehérbor, sehol egy kis bodzaparfüm, egy kis frissen kaszált mező közepe, kiborult vödör szilvalekvár, van ő úgy csöndesen, népszerűnek lennie sem könnyű, írni róla meg aztán pláne nehéz.

 

Születése úgy történhetett, hogy lenézett balsorsú Magyarországra a Jóisten, és azt mondta, kell majd ennek a népnek a XX. századtól kezdve egy jóféle pezsgőalapbor, amolyan karakán, markáns savú, nem túl testes, diszkréten gyümölcsillatú fajta (gusztustalanul vissza fogok élni a másolás-beillesztés adta lehetőségekkel) ne csak a saszla legyen nekik, és megteremtette az Ezerjót.

Rozé nevű szőlőfajta nincs, még akkor sem, ha a piacon időnként árulnak is ilyen néven import, nagy szemű csemegeszőlőt. A rozé kékszőlőből van, mint a vörösbor (magyarul nem mondjuk, hogy vörösszőlő, csak hogy megtévesszük magunkat). A rozé születéséről több történet van: az egyik, hogy hajdanán epret ültettek a fehérszőlő tövébe, és ezt együtt szüretelték, így lett a bor rózsaszínes, és eperillatú, de ezt csak én találtam ki.

 

A másik verzió az, hogy gonosz, villányi sváb borászok, akik még több profitot akartak kicsavarni a szőlőből, a magyar borok híresen szikár és sajátos karakterét tönkretéve, csak hogy még egy Cadillac traktort vehessenek, málnaszörp és bor keresztezésével alkották meg ezt az uniformizált szörnyeteget, ami mindent elnyomó, fojtogató parfümjével könnyű bódulatra csábítja, majd magához láncolja a talmi értékeknek bedőlő fogyasztót, aki így sosem tapasztalja meg az igaz szerelmet, például egy lesütött szemű, tiszta, halk szavú Leányka oldalán. Ahogy Jules mondta a Ponyvaregényben, ez már jobban tetszene, de ez sem az igazság.

Korábban már írtam a forraltborról, de ez az idő, a ropogós friss hó és a karácsony közeledte arra sarkall,hogy újra megtegyem. Havas táj, metsző szél kint, melegség és szeretet az otthonokban, és itt a Karácsony és a karácsonyi vásárok ideje. A karácsonyi vásárokat pedig mi más tehetné hangulatossá – azonkívül, hogy már a fabódék és a díszítés csodás karácsonyi hangulatot áraszt – mint egy bögre forralt bor? A forralt bor számos helyen fogyasztható, nemcsak a vásárokban, de otthon , a meleg szobában, barátokkal, vagy épp szerelmünkkel a karácsonyi forgatagban, esetleg síelés alatt.

Egyesek a száraz, férfias borokat részesítik előnyben, mások a félszáraz, megint mások az édes, konyt alá való borokat fogyasztják.

Meglehetősen közismert tény, hogy az Európai Unió országaiban borfelesleg van, ezért a szokványos magyar borok csak viszonylag alacsony áron adhatók el. A bor azonban piaci szempontból is különleges árucikk...folytatás