Anonymus a 12. században írt krónikájában megemlíti, hogy a őseink a szkítiai őshazában különösen kedvelték a hús- és halételeket, a tejtermékeket, szívesen használták ízesítésre a mézet és a fűszereket, e mellett bort fogyasztottak.

 A magyarság azon ritka népek egyike, amelyeknek saját szava van a bor megjelölésére. Az első leírt magyar szó állítólag a BOR :)

 

A magasabbrendűség határozta meg a bor szerepét a hun királyi protokollban.

A látomás hatására megkeresztelkedett, s húszévesen elhagyta a katonai pályát. Poitiers püspökéhez, Szent Hilariushoz csatlakozott, aki rövidesen kisebb egyházi méltósággá nevezte ki. Ezután hazatért, hogy a keresztény hitet terjessze. Később visszatért a franciaországi Poitiers-be, ahol kolostort alapított. 371 körül a nép és a papság Tours püspökévé választotta. Mint püspök továbbra is szigorú, önmegtartóztató életet élt, ő építette a város első keresztény kápolnáit, s a hagyományok szerint emberszeretete, jósága, irgalmassága, egyszerűsége, igazságossága, és kiváló szónoki képességei nagyon népszerűvé tették.

Újbor természetesen szinte minden országban készül. Ami a franciáknak a Beaujolais, az például az olaszoknak a Novello, nekünk pedig Szent Márton bora.

 

November 11, azaz Szent Márton napja, jeles nap, nem csak Magyarországon. Már ünnepelték a rómaiak is. Egyrészt Aesculapius ünnepe volt, akit az orvostudomány, a megújhodó élet isteneként tisztelték, másrészt a legenda szerint Róma védői anno elaludtak, és az ellenség, a gallok támadásától csak az mentette meg a várost, hogy a ludak hangos gágogására felébredtek.

Ami nálunk a Szent Márton napi bor, az a franciáknál a Beaujolais nouveau. Beaujolais borvidék a burgundiai borrégió legnagyobb és legdélebbi borvidéke. (A legtöbben bozsolénak ejtik, ha nagyon fhansziásak akarunk lenni, akkor bözsolé.) Fő szőlőfajtája a Gamay, ami egy nem túl komplex, de intenzíven illatos, gyümölcsös, könnyed bort adó fajta. Az átlagnál hamarabb készül belőle fogyasztható vörösbor, ami viszont rövid életű. Franciaországi elterjedése és ismertté válása a XIX.