Lobster Key Sauvignon Blanc 2007, Új-Zéland

A bor alapjául szolgáló szőlő Új-Zéland legrégebbi bortermő vidékéről, Marlbourough területéről származik.

Igaz, az ország nem is olyan régen írta fel magát a jelentős bortermelő országok térképére, a 80-as évektől fejlődése töretlen. Csak az utóbbi tíz évben több, mint kétszeresére nőtt bortermelése. A kezdet igen döcögős volt, hiába ültettek itt az angol telepesek már a XIX-ik század első felében nemes szőlőfajtákat, valamint a dalmát telepesek hiába hozták magukkal szőlő-és borkultúrájukat, sok minden közbeszólt. A nagy szomszéd, Ausztrália árnyákában dacoltak az évek során a behurcolt filoxéra, a gombás betegségek és a gazdasági válsággal járó alkoholtilalom ellen is. Azt gondolhatnánk, hogy a II. világháború után minden ment a maga útján, de a helyi fogyasztás - így igény a jelentősebb termelésre - igazán csak a nyolcvanas évektől kezdett megindulni. A 60-as évektől lehetett éttremekben bort felszolgálni, és csak a kilencvenes évektől kaphatók már az áruházak polcaian is ezen nedűk. A hatvanas-hetvenes években sok fiatal “kiwi” ismerte meg az európai borkultúrát és 1973-tól Nagy-Britannia is nagyszerű piacnak ígérkezett az újvilági borok számára. A mai napig az új-zélandi borok ¾-e kerül a brit piacra.

Eljött a nagy áttörés: a déli sziget északi részén fekvő, a mai kilenc borttermő régió egyike, Marlborough, egyből ismertté és elismertté vált a borszakírók és a borkedvelők számára. Azóta is azt tartják az itteni területről, hogy itt készült a világ legjobb sauvignon blanc-ja, annak ellenére, hogy maga a fajta Franciaországból származik.

A helyi termelőknek nem a csapadékhiánnyal és a terméketlen talajjal kell megküzdeniük. Épp fordítva: Új-Zélandot bőven megáldotta a természet termékeny talajjal, burjánzó, vegetális növényzettel és rengeteg esővel. A termelők megpróbálnak olyan területeket keresni a szőlő számára, ahol a talaj kevésbé termékeny, rengeteg zöldmunkával fogják vissza magát a szőlőnövényt, valamint felveszik a harcot a párás környezetet kedvelő, a gombás betegségek ellen. Egyik érdekes módja a szőlő “visszaszorításának”, hogy a sorok közé cikóriát ültetnek, ami elszívja a felesleges vizet és tápanyagot a szőlőtől.

Ez a bor Jason Stent borász és a Rockwood borászat alapítója, a Mason család munkáját dícséri. Az 1986-os első termés óta a borászat több új szőlőültetvényt is megszerzett. Köztük van a déli sziget északi csúcsánál lévő öböl, Lobster Key szőlőskertje is. Nevét az öböl a bőséges rákfogásoknak köszönheti. A hordaléktalaj, a hűvös éjszakák és meleg, napos nappalok különleges zamatokat és az átlagnál magasabb savtartalmat alakítanak ki itt a borokban.

Halvány zöldessárga színe és tükrös csillogása már üde bort sejtet. Kirobbanó illata legfőképpen azok számára szerez élvezetet, akik nyáron a házi, valódi citrommal készült bodzaszörp rajongói is egyben. A bodzavirágot citrusos illat veszi körül, nagyon enyhe, inkább a hazai sauvignon blanc-okra jellemző füvességgel. Ízét határozottan az a tipikus, az újvilági társaira jellemző egres-bodza kombináció jellemzi. Savai üdék, nem kaparóak, hosszan időznek a szájban. Utóíze édeskés grapefruit.

Méltó alternatívája a Marlborough hírét megalapozó Cloudy Bay Sauvignon Blanc-nak, de annak árának majdnem feléért! (Lobster Key Sauvignon Blanc 2007 3490 Ft/palack)

A bort aperitifként, saláták, tengeri ételek – stílusosan: rákok – vagy csirkehúsból készült ételek mellé ajánljuk.

Egészségükre!
Péntek Orsolya