A híres Hajós-Bajai borvidék az alföldi régió délnyugati részén fekszik a maga 12 településével és 2304 hektárjával. E borvidékről számos jó bort ismerhetünk. Ugyan a szőlőtermesztés feltételei nem olyan jók a síkságon mint a hegyekben, megfelelő kezelés esetén bizony a hegyvidéki borok minőségével vetekszik az alföldi bor is.

A Hajós-Bajai vidék klímája szélsőséges, nyarai kifejezetten melegek és szárazak. Az egész alföldi régióban itt a legmagasabb a napsütéses órák száma, ez pedig hosszútávon csökkenti a téli és tavaszi fagyás előfordulását. Az itteni termőtalaj különböző az alföldön megszokottól, itt homok helyett ugyanis inkább a lösz érvényesül.

A Hajós-Bajai régió szőlőtermesztésének kialakulásának története sokban hasonlít a többihez. Kezdetben az ártéri területeken indult meg a termesztés, a XV. századra pedig már önálló termelési ággá fejlődött.  A XVIII. században Mária Terézia rendeletben szorgalmazta a szőlőtermesztést az alföldön. Ekkor érkeztek a német telepesek. Ennek vonásait ma is fellelhetjük a hajósi présházakon. A német kékkötényes borosgazdák löszbe vájt pincékben érlelték a bort az oromfalas pincefalukban. Szakértelmük nagyban hozzájárult a mai onnan származó borok jó híréhez.

A 12 település - Baja, Bátmonostor, Császártöltés, Csátalja, Csávoly, Érsekcsanád, Érsekhalma, Hajós, Nemesnádudvar, Rém, Sükösd, Vaskút - mind jó borokat kínál. A borvidékhez hegyközségek is tartoznak. Névszerint: a Bajai Hegyközség, a Csátalja és környéke Hegyközség, a Császártöltési Hegyközség, a Csávoly-Rém Hegyközség, a Hajósi Hegyközség, a Nemesnádudvar Hegyközség és a Sükösdi Hegyközség.

Az itt található legjellemzőbb szőlőfajták a Rajnai rizling, a Chardonnay, a Kadarka, a Kékfrankos, a Cserszegi fűszeres, a Cabernet és a Zweigelt. A Hajós-Bajai térségben készült borok egyre inkább ismertek és elismertek a hazai piacokon és a külföldi borok piacán is.