Ezen írás igazából a Belvárosi Nyárnyitó Fesztiválról szólna, de nem fog, csak egy kicsit. Elbattyogtunk fesztiválra amúgy családosan, nyári délután, úgy látszik, Pesten nem működik az esőcsináló varázserőm, csak a kedvünkért hangolt a Quimby egyet, mikor megérkeztünk, hogy kapjunk ajándékba egy negyedórás koncertet, de amúgy meg zárva volt még minden. Van ott a Szabadság tér mellett valami földből spriccelő szökőkút, ezt kinevezték a kölkök strandnak és rohangáltak bele, tiszta Brooklyn. Mentünk két kört, visszafele találtunk nagy banzájt a Kossuth téren, ha azoknak csak a negyede ment át fesztiválozni, akkor a helyi tökipompososok azóta 600-as Mergával járnak.

Budapesten volt még Bországgyűlés is, az egyszeri dunai borvadász adott esetben itt is lődözhetett Gedeonra, Kochra, Birkásra, Fontra, ha akart. Kedves ismerősök hívtak meg minket borozni, akik, mire megjöttünk, letelepedtek a városligeti sörsátorban, és bizony nem mozdultak ők onnan a borteremtő Jóisten kedvéért sem. Háttérben egy iskolás fúvószenekar játszotta Tom Jonestól a Sex Bombot, nem is tudtam, hogy Woody Allen átvette a Kész Átverés show rendezését. Inni kellett menni.

Hogy, hogy nem, kikötöttünk Font Sanyi bácsinál, aki nem is a pultban, (ott felesége, Erzsike tartotta a frontot) hanem előtte mesélt, rettentő lelkesen. Akárkinek töltött, olyankor mindig magának is, le a kalappal az öreg előtt, hogy este még értelmes körmondatokban beszélt. Mivel korábban már találkoztam én a Gedeon Birtok, vagyis Varga Árpád kövidinkájával, (aminek szerintem ügyes az a sárga, halálosan egyszerű, de szociretró címkéje, pont azért, mert a Kövidinkához is társítunk retróérzést) és most Font úr is kínált, mondok, megkérdem én, hogy tulajdonképpen Kövidinka miért is. Amire mondotta ő, hogy jogos a kérdés. Megfelelő szőlészeti és borászati technológiai fegyelemmel lehet ebből jó bort csinálni (ahogyan azt tapasztaltam is) bár csodabor sosem lesz, plusz még melós is, de most minek álljon be a sorba egy százkettedik Chardonnay-vel. Van már étterem, ahol ez a bor a ház bora. A Gedeon félét most listázta be a Bortársaság, vagyis borszerető, és borhoz értő, illetve borból élő emberek kezdik hasonlóképp látni a fajtát.

Nekem személy szerint az a véleményem, hogy ez egy kiváló kocsmabor. Az a „ha ilyen lenne a legrosszabb helyen is…” típusú. Amihez nem elég az, hogy olcsó, de jó legyen, hanem kell egyfajta könnyen ihatóság, pillanat alatti megérthetőség.

A fajta egyébként úgy hungarikum, mint a kadarka, déli eredetű, de ma már igazából csak nálunk számottevő. Valamikor tele volt vele az Alföld, mára jócskán kiszorították más fajták, de úgy látszik, fogja még reneszánszát élni. Bemész majd a kocsmába, kérsz egy kisfröccsöt, kiadják Kövidinkából, odaállsz Pistabá mellé, nézitek tv-n a Nyíregyháza-Videotont, közben Sanyika cserregteti a játékgépet, Marika meg lehörrenti, hogy ne üssed, Sanyika, a múlt héten szerelték, vaze, ha ez nem lesz reneszánsz, akkor nem tudom mi!