A bor jó befektetés – ez az egyike számos, gyakran mormolt bormantráinknak. Igazából fogalmunk sincs róla, hogy így van-e, azt tudjuk, hogy a borász elkészíti, a kereskedő árusítja, mi meg megvesszük, tényleg micsoda különleges dolog ez, sóspereccel és nyári gumiabronccsal például sosem történik ilyesmi. Persze, tudjuk, hogy ott, a messzi nyugaton más a helyzet, texasi olajmilliárdosok, tokiói yakuzavezérek pincsikutyaként hízelegnek a leghíresebb bordeaux-i pincészeteknek, hogy előjegyzésbe vegyék őket egy-egy láda erejéig és kisbefektetők dőlnek hátra nyugodtan, mikor megtudják, hogy vagyonuk nagyobb része egy kiváló évjárat különleges tételévé manifesztálódva pihen egy sötét pincében. Vagy csak simán évről-évre stabilan profitot hoz egy borászat.

Az AXA emiatt kezdett el birtokokat, illetve borászatokat vásárolni 1987-ben. Akkor két bordeaux-i pincészettel kezdtek, azóta már több van nekik, az egyik éppen Tokajban, a Disznókő. Ennek igazgatója, Mészáros László, hozott néhány igen prominens tételt a tesóktól. 10 bort mutatott be Franciaországon belül Burgundiából, Bordeaux-ból és Languedoc-Roussillonból, valamint Portugáliából a Douro völgyből. Ritka alkalom, mikor az ember megkóstolhatja a portfóliót, ugyanez állampapírral például vadbaromság lenne.

A helyszín a nem éppen agyonbonyolított nevű Winebar nevű borbár volt, a Bazilika mögött, vagyis inkább előtt, hiszen háttal áll a Bajcsy-Zsilinszky útnak, a Hercegprímás utca 4. szám alatt. Mindjárt a kínai büfé mellett, kéretik a bejáratot nem összekeverni. Bent boltív, félhomály, és lássunk csodát, számos alkalommal élőzene. Jazz, blues, latin gitár, a tulaj házaspár számos zenész baráttal rendelkezik, akik rendszeresen játszanak itt. A borbár nem túl régen üzemel jelenlegi helyén, és éppen terjeszkedik a föld alatt. Szó nincs illegális munkásőrmozgalomról, a földszinti bárrész alatt egy egész méretes pincét szereztek és újítottak föl, ami hivatalosan még nincs is nyitva, noha egy-egy kóstolóra már igénybe vehető, mint például az Axáéra is, de a hivatalos megnyitó március 12-én lesz, mikor is egy monstre, 14 órás, szinte az összes ismert hazai blues zenészt felvonultató jam sessiont borozhatnak végig a kitartó vendégek, hoppávigyáztam. Konyha is épülget, bár a bárjelleg akkor is megmarad, valami olyasmit kell elképzelni, hogy kimegy a tulaj reggel a piacra, amit rokonszenvesnek talál, abból vásárol, és így mindennap más, négy-öt hideg és meleg étel választékából lehet majd valamit harapni a borok mellé. A borválaszték is hasonlóan hedonista: amit szeretnek, abból rendelnek, hálistennek elég sokfélét szeretnek, és ha lehet, közvetlenül a termelőtől szerzik be. Szerencséjük van, számos borász baráttal is rendelkeznek, akiknek nem fáj rendszeresen errefelé kanyarodni egy pár karton borral.

A kóstolón a drága öltönyök domináltak, ami érthető: presztízsben, és persze árban is felsőkategóriás borokat mutattak be. Következzen a tíz versenyző, és pár soros egyedinek gondolt jellemzésük:

Burgundia, Nuits Saint Georges 1er Cru, Domaine de l’Arlot, La Gerbotte 2006

Burgundia egyik leghíresebb falu apellációjából származik ez a fehérbor, származását nem meghazudtolva szikáran de krémesen csonthéjas, enyhén vaníliás, szabályos, inas germán szépség (noha francia). Pisztáciás zacskóból előbújó citrus, barack és almakompót. Mivel a fehérboros poharat hosszú ideig nem használtuk, időről időre visszanéztünk a hozzá (a többes szám nem királyi, az asztaltársaságra utal), masszívan tartotta magát a végsőkig. A vérprofi hordóhasználat egyébként végigkísérte szinte az összes tételt, olyan rétegződésekkel, meg belesimulásokkal találkoztunk, hogy a fülünk kettéállt.

Bordeaux, Pauillac, Chateau Tour Pibran 2007

A Chateau Pibran pincészet 2. számú bora Bordeaux-ból, a Gironde folyó bal partjáról, Cru Bourgois besorolású területről, fele Cabernet Sauvignon fele Merlot. A 2007-es, hűvösebb évnek köszönhetően a bor inkább könnyedebb, vibrálóbb, noha az a nem túl sok tannin azért harap, és ízben is zöldesen fanyar. Piros bogyók feszülnek. Az évjárat a Cabernet-vel szúrhatott ki jobban, fifti-fifti esetén általában olyan az érzés, mintha lelágyított Cabernet-t kóstolna az ember, ez a bor viszont egy kiszikárított Merlot. Aztán a kiürített pohárba beleszagolva csak úgy dől az széna meg a ló, holtában támad föl a Cabernet Sauvignon.

Douro völgy, Quinta do Noval, Cedro do Noval 2006

A Douro völgyben sem minden fenékig tejfel, azaz portói. Készülnek sima, mezei borok, ami nem baj, az alapanyag, a klíma kíváló, ők lennének a douro völgyi borok. Ez a tétel 30 százalékban Tinta Cao, 30 százalékban Touriga Nacional, 30 százalékban Touriga Franca, 10 százalékban Syrah, a fajtajellegről biztosan nem most fogok oldalakat értekezni. A bor… hát, van az úgy, hogy nem jön össze. Hasítóan csípős tölgykeser és agresszív alkohol (bár a címke szerint 13,5) bénítja szánkat, nem engedi élvezni saját magát, némi kakaó, meggy és dióhéj kiált néha segítségért.

Languedoc-Roussillon, Coteaux de Languedoc, Mas Belles Eaux, Les Coteaux 2005

Franciaország legdélebbi, egyik legnagyobb és az egyik, francia viszonylatban legkevésbé szigorúan szabályozott borvidéke, mondjuk, hogy a francia tömegbor hazája, ami azért nem feltétlenül kannás okoskodást jelent. A sok feszesen fanyar tétel után direkt jól esik egy ilyen kis szemérmetlenül elbájolni akaró dög. Syrah – Grenache – Mourverde cuvée meleg, barátságos fekete bogyós gyümölcsillattal. Alkoholja 14,5 %, erősnek hat, de nem bántónak, tanninja szépen szárít. Mint általában a jó ár-érték arányra berendezkedett borok, azért ízben kicsit kevesebbet tud, mint illatban, és többeket zavart a talán az erős alkohol miatti kicsit acetonos érzet.