Bordeaux, Pauillac, Tourelles de Longueville 2005

A Chateau Pichon-Longueville kettes számú tétele, újfent Pauillac-ból. A telepítések többsége itt Cabernet Sauvignon, ez a bor mégis egy Merlot alapú cuvée (60 % Merlot, 30 % Cabernet Sauvignon, 10 % Cabernet Franc). Kóstoláskor már-már brett gyanúsan istállószagú, vagy legalábbis olyan, mintha arcunkat a ló nyakába fúrva vágtatnánk az erdőben, a lószőr mellett ázott avar, széna. Majd érett meggy, pörkölt kávé, sós mogyoró. Az illat szép és komplex, sajnos ízben ez nem jelentkezik ilyen intenzíven, gyorsan lecseng a korty, csak az alkohol és savérzet marad a szájban.

Bordeaux, Pomérol, Chateau Petit Village 2004

Még mindig Bordeaux, de most a jobb part, Pomérol, a Petrus, a Le Pin hazája. Vastagon Merlot alap, 15 hónap francia tölgyfahordókban, amiből a 60 % újfa. Enyhén túlérett, főtt gyümölcsök, szájban csodálatos, semmi kilógás, semmi szabálytalanság, a korty végén jelentkező cserességet azonnal elfedi egy leheletnyi, szinte újvilágias újhordós kókuszos érzet. Úristen, ez szó szerint egy rafinált bor. Az üres pohár is tisztán, egészségesen vaníliás. Azért kóstolás közben végigkísért valami furcsa zöldes fanyarság, de mintha nem is ízben, hanem csak az én agyamban jelent volna meg, talán a tudatalattim akarta jelezni, hogy majd később, egy pár év múlva keressem fel újra, úgy lesz.

Bordeaux, Pauillac Grand Cru Classé, Chateau Pichon-Longueville 2003

A Chateau zászlósbora. 2003 különösen kánikulai év volt, bitang sűrű vörösek születtek. 65 % Cabernet Sauvignon, 35 % Merlot, és pontosan olyan, a Cabernet – Merlot cuvée iskolapéldája. Illata olyan, mintha leülne az ember egy tálka cukrozott eperrel az istálló elé, aztán még fekete bogyók, keserű csoki és vanília. Tömör korty, vibráló tannin, lenyelés után hosszú, édes csonthéj. A hordó a kóstolás minden pontján jelen van, mindig más arccal, de mindig azzal, amelyik a legelőnyösebb. Mestermunka.

Burgundia, Nuits Saint Georges 1er Cru, Domaine de l’Arlot, Clos de Forets 2000

Burgundia, azon belül is Nuits Saint Georges, ahol elvileg a világon a legszebb a Pinot Noir. 12 éves tétel, talán most nem kell meghallgatnunk, mint minden kóstolón, ahol előkerül egy nagy vörösbor, hogy „azért ezt nem most, hanem 4-5 év múlva kellene megnézni”. Itt és most csodának kell történni. Történik. Köves, főtt spárgás, mentás illattal indít, ami lassan fanyar piros húsú gyümölcsösséggé változik. Ízben semmi smirglizős cseresség, az alkohol is inkább édes érzetű, aztán herbáriumok, édes málnacukor, és egy különleges íz, olyan, mintha a Jóisten teremtett volna egy gyümölcsöt, ami félig narancs, félig cseresznye, (és nem a vérnarancs, az csak piros, de narancsízű) na annak lenne ehhez hasonló íze. Mindenben bővelkedik ez a bor.

Bordeaux, Sauternes 1er Cru Classé, Chateau Suduiraut 1999

Végeztünk a vörösökkel, következett Tokaj első számú, vagy talán egyetlen igazi riválisa, egy sauternes-i. Nos… ezt a csatát most fölényesen Tokaj nyerte. Illatban (illatban?) aceton, körömlakk, amin segít a szellőztetés végül is, mivel lassan nitrohigítóvá és szobafestékké alakul. Mellette tinta és papír illata. Ízben némi aszalt sárgabarack, sósság, utóízben kovakő, kenyérhéj. Nagyon-nagyon hosszú szellőztetés után az illat meleg kenyérillattá változik, az íz meg tizenkettő egy tucat késői szüretté. Értetlenül álltunk a bor előtt, mint egy garázsszínházas performance után, ahol egy órán keresztül lila ruhás emberek sikítozták, hogy a zöld csavarhúzó elemészt mindnyájunkat. Ez ennyire rossz, vagy csak én nem találom benne a szépséget?

Porto, Quinta do Noval, Late Bottle Vintage szűretlen 2003

Ha van portugál pincészete az Axának, akkor nyilván van portóija is. Van hát, egy LBV 2003-ból, egy könnyebb, egyszerűbb portóit vártunk, így is lett. Kanalas orvosság, ánizs, medvecukor, karácsonyi fűszerek, leheletnyi keserűcsokoládé. Nekem egy kis vibráló citrus hiányzott belőle, de ha nincs, hát nincs.

Most pedig az est mélyenszántó tanulságai: ezek a régiók nem véletlenül tartoznak a világ legismertebbjei közé. Alapvetően fehérkedvelőként féltem, hogy össze fog folyni a sok vörös tétel, de fineszük, rétegeltségük, (személyiségük?) miatt maradéktalanul élvezni és szeretni tudtam őket. Továbbá újra bizonyságot nyert, hogy a hordót jól használni komoly tudomány. Végül ami a legfontosabb, és szerintem ezt az Axánál is tudják: még így is, hogy nem volt a kóstolósorban, azért Tokaj a király!