Vincze ügytől hangos a borsajtó hetek óta. Egy dolog biztos: aki eddig a bor komponenseként kizárólag a vizet, az alkoholt, adott esetben a cukrot, esetleg még a tannint tudta kizárólag felsorolni, az most megtanulta egy életre az új bűvös szót: a glicerint. Annyit hallhatott esetleg a sajtóból róla, hogy ezzel a bor testességét akarta növelni a borász, és hogy nem lesz baja tőle senkinek, legfeljebb hasmenést okoz. Arany háromszöget (Kecel, Soltvadkert, Kiskőrös) kiált azóta a közvélemény, felesleges, a komplett magyar borászatnak kárt okozó, a borásznak aránytalanul eltúlzott meghurcolását kesergi a szakma. Rengeteg vitát vált ki különböző fórumokon az eset, paprikás riposztok mennek oda-vissza, az internet összes boros blogja (még ez is) ettől hangos. Közben néha-néha valaki beleheli a kérdést: de tulajdonképpen mi is ez a glicerin, és mit csinál a borban, és miért baj beletenni? Ami jogos, hiszen legtöbben meg vannak róla győződve, hogy a borász műbort csinál, de legalábbis szánt szándékkal mérgezi fogyasztóit. A másik oldal pedig Dél-Amerikával, az Újvilággal dobálózik, hogy ott mennyi mindent szabad a borba, a borral tenni, a szabályozás rossz, a borász csak versenyben próbál maradni. Lássuk hát, hogy mi a glicerin, és mit csinál a borban.

Jöjjön egy kis alap kémia: a glicerin egy három értékű alkohol, vagyis három darab  hidrofil alkoholos hidroxil-csoportot tartalmaz (CH2OH-CHOH-CH2OH). Ebből következően erősen higroszkópos, vagyis vízmegkötő hatású, emiatt komoly szerepe van a vegyiparban. Való igaz, hogy okozhat hasmenést, ezért is szoktak székrekedésre glicerines kúpot felírni. Édes ízű, színtelen, szagtalan, szirupszerű folyadék. A borban az alkohol után a legnagyobb mértékben jelenlévő alkotóanyag. Az erjedés elején képződik leginkább a borban. Mennyisége általában 6 és 10 g/l között van, függően a szőlőfajtától, az alkalmazott élesztőtől, és az erjesztés körülményeitől. Tokaji borkülönlegességekben ez a szám lehet jóval nagyobb is.

Édes ízénél, sziruposságánál, nagy viszkozitásánál fogva bizonyos mértékű lágyságot, simaságot, testességet kölcsönöz a bornak. Nagyon leegyszerűsítve azt mondhatnánk, sűríti, vagy legalábbis olyan érzetet kelt. Vörösborok esetében egyértelműen az a tendencia mostanában, hogy minél koncentráltabbnak érezzük, annál többre tartjuk. Színe legyen minél sötétebb, mozogjon minél lomhábban a pohárban, szinte olajos érzetet keltve, illata, íze legyen markáns, erőteljes, hosszan tartó. Tanninja, savai legyenek persze bársonyosak, de azért a lehető legkarakteresebbek.

Általánosságban mondhatjuk, hogy a mediterrán éghajlatú termőterületek borait kedveli a leginkább a széles borfogyasztó társadalom, azon belül is a fent leírt típusú borokat adni képes szőlőfajták borait. Bizonyos területek, bizonyos szőlőfajták viszont nem feltétlenül adják ezt a karaktert. Vannak halványabb színnel, könnyebb testtel, diszkrétebb illattal rendelkező, ugyanakkor rafinált, komplex, éppen annyira értékes vörösborok a világban.

Jelen esetben, ha az történt, ami a mostani álláspont, tudniillik Vincze Béla szándékosan adott glicerint a borához, azzal azt szerette volna elérni, hogy bora koncentráltabbnak, testesebbnek tűnjön, ezáltal piacosabb, könnyebben eladható legyen. A magyar bortörvény ezt viszont nem engedi meg. Van ahol ez lehetséges, illetve a törvényi szabályozást a piaci verseny érdekében nem feltétlenül veszik annyira komolyan. A helyzetet kb úgy tudnám leírni, hogy míg nálunk 18 év a törvényes alkoholfogyasztás alsó határa, az az USA-ban 21 év. Ha itthon kiszolgálok egy 20 évest, rendben van. Ha kint, megbüntetnek, joggal. Noha a helyzet ugyanaz.

Közszájon forog az is, hogy már azokat a borokat is glicerinezte, amelyekért megkapta az Év Bortermelője kitüntetést 2005-ben, és ez mennyire jellemzi, hogy a díj semmit sem ér, hiszen csalással is meg lehet kapni, továbbá mennyire dilettánsok, akik odaítélik, hiszen nem vették észre a borban a hozzáadott glicerint. Ez így persze nem igaz. 2005-ben kapta a díjat, addigi, több éves munkája eredményeképpen, a 2005-ös borai pedig még szinte éppen hogy csak kiforrtak, és még hosszú érlelés előtt álltak a díj átvételekor. A hozzáadott glicerin pedig érzékszervi vizsgálattal nem érezhető. Mesterségesen a borba adagolva létrehoz néhány vegyületet, ezek jelenlétének kimutatása bizonyítja, hogy a bor nem csak természetes eredetű glicerint tartalmaz.

Hogy ettől az egész botránytól visszaesik-e a magyar borfogyasztás, vagy éppen „megtisztul” a szakma, sokkal inkább érzik majd a borászok, hogy nem érdemes csalni, nem tudható. A közbeszédbe kerültek eddig tabunak számító témák, ez talán jó. Hogy Vincze kétségbeesett, a jónál is jobbat akaró sanyarú sorsú magyar borász, vagy szántszándékkal csaló kókler, borkémikus, mindenki döntse el magának, dűlőre jutni úgysem fogunk. Pincéje mindenesetre zárva, valószínű úgy is marad. Ha már így van, akkor nem lenne baj, ha ez egyfajta áldozat lenne, valami jobbért, borászoknak, borfogyasztóknak egyaránt.