A szebb napokat látott Siracusától délre, Szicília legdélkeletibb csücskében van Avola városa. Róla kapta a nevét a nero d’avola. A sziget őshonos szőlőfajtája ez, bár calabreseként is emlegetik, és ez az elnevezés már az olasz csizma orránál lévő Calabria tartományhoz kötné, nem Szicíliához.

Részletek: bortars.blogspot.com

Kik keverik a fehéret és a vöröset? Az olaszok és a franciák is...

Az amerikaiakról nem is beszélve!

Érdekességek a BorTárs blogon:

http://bortars.blogspot.com

Chiantiban annak idején megrótták az Antinori famíliát, hogyan volt mersze olyan bort csinálni, amelyben nem az előírt szőlőfajták, a sangiovese, a canaiolo és a malvasia van benne.

Részletek: bortars.blogspot.com

Van-e valakinek ennél öregebb Egri bikavére?

Családi emlék, nem eladó, de jó lenne tudni, mennyit érhet?

1972-ben lehetett 20 Ft :))

Lehet szavazni a BorTárs blogon:

http://bortars.blogspot.com

A legjobb bordeaux-i borok tőzsdei forgalma dollármilliárdokat tesz ki évente. Vajon a magyar bor is jó befektetésnek?

http://www.boregyetem.hu/blogger-verseny/akik-mar-jelentkeztek.html

Boros blogok versenye indult. Nemcsak az írások számítanak, hanem az is, hogy kit mennyien olvasnak. Nézzétek meg, és szavazzatok.

A spanyoloknál, olaszoknál legalább három (2+1) évig hordóban majd palackban kell érlelni a reservát vagy riservát. A „gran reservá”-t pedig öt évig: hármat hordóban, kettőt palackban tölt a bor, mielőtt a polcokra kerül. Máshol inkább íratlan szakami szabályok vannak, de az sem ritka, hogy a reserve szót csupán  bormarketing fogásként használják, hogy többet kérhessenek érte.

Részletek: http://bortars.blogspot.com

Dél-Afrikának egyedi, saját szőlőfajtája van: a pinotage. Ott keresztezte 1925-ben Abraham Itzak Perold, épp a stellenbochi egyetemen. A név mozaikszó,  eredete két szőlőfajta: a pinot noir és a hermitage összevonása.

Arról, hogy van-e tokaji Dél-Afrikában ugyanebben a cikkben lehet olvasni a BorTárs blogon: http://bortars.blogspot.com

Irígykedve szoktam hallgatni a szakértők elemzését  egy bor kóstolásakor, ahogy az ízeket, aromákat, illatokat leírva szinte költői felsorolásokba bocsátkoznak. Mi minden érezhető ki egy-egy szippantásból vagy kortyból!  Ez valóban nem megy tanulás nélkül. No nem a beszéd, hanem az érzékelés.

De ennek vége lesz, mert megtaláltam az igazi oktatási SEGÉDESZKÖZ-t, egy társasjáték formájában. Helyesebben: több társasjáték formájában. Nem olcsó mulatság egy nagyobb dobozt beszerezni, soktízezer forint, de a hobbi sokaknak megérhet ennyit.

Az igazi ínyencekről azt mondják, ha elmennek egy vendéglőbe, nem is az ételt választják ki maguknak, hanem a bort. Aztán azt, hogy a nemes palack tartalma a legjobban érvényesüljön, már rábízzák a pincérre és a séfre. Ők tudják igazán, milyen ételt is kell az asztalra tenni ahhoz, hogy a kiválasztott bor valóban érvényesüljön.

Folytatás, és sok más:

http://bortars.blogspot.com